Állandóan változó világunkban , nem elég csak a világnyelvekre összpontosítani, hiszen a kevésbé elterjedt nyelvek ismerete is hatalmas kincs. Az olasz nyelv lágyan csengő, dallamos, melyet a Föld számos országában beszélnek, viszonylag könnyű elsajátítani. Az olasz a világ legnagyobb művészei, a kultúrtörténet legcsodálatosabb műalkotásai hazájának nemzeti nyelve.
Most megismerkedhetsz az olasz nyelv pár alapszabályával, illetve pár olasz alapszóval.
Íme az olasz nyelv alapjai:
Minden olasz szóban van egy szótag, melyet nagyobb nyomatékkal ejtünk, mint a többit. Ez az ún. hangsúlyos szótag. A szavak legnagyobb részénél ez a hangsúly az utolsó előtti szótagra esik, kisebb részeknél pedig az utolsó, vagy bármely más szótagra.
Az olasz hangok kiejtésének megtanulása nem lesz nehéz feladat, néhány szabályt kell csak megjegyeznie, és már olvashat is. Kezdjük a magánhangzókkal. Az olasz nyelv 5 magánhangzót használ: „a”, „e”, „i”, „o”, „u”.Úgy ejtük őket, mint a magyarban, kivéve az „a”-t, melyet a magyar „á” hanghoz hasonlóan ejtenek, de kicsit rövidebben. A kiejtési átírásban a jele <[á] lesz.
„c” – mássalhangzók és az „a”, „o”, „u” magánhangzók előtt >[k]nak ejtjük, az „e” és „i” magánhangzók pedig kiejtését >[cs]-re módosítják.
casa >[kázá] – ház
cittá >[csittá] – város
„g” – a szabály lényege megegyezik a „c”-re vonatkozó szabályokkal. Mássalhangzók és „a”, „o”, „u” előtt >[g] hangot ejtünk, „e” illetve „i” előtt pedig >[dzs] hangot.
albergo >[álbergo] – szálloda
giardino >[dzsárdino] – kert
„gn” – kiejtése megfelel a hosszan ejtett magyar >[nny] hangnak.
signora >[szinnyorá] – asszony
signore >[szinnyore] – úr
„gli” – ezt a betűcsoportot akkor ejti ki helyesen, ha az „l” és „j” hangot szinte egyszerre mondja ki. >[lj]
famiglia >[fámiljá] – család
figlio >[filjo] – (valakinek a) fia
„h” – bár az olaszban a „h” mindig néma, fontos feladata van. „c” és „g” hangokból „e” és „i” előtt a „h” segítségével lesz >[k] illetve >[g].
chiesa >[kijezá] – templom
macchina >[mákkiná] – autó
Ha egy szóban két mássalhangzót talál egymás mellett, azok általában összetartoznak, kettőshangzót alkotnak és nem választhatók szét, pl.: chiesa. Vannak persze kivételek, ezekre időben felhívjuk a figyelmét. Beszédben az egyik magánhangzó szinte eltűnik, alig ejtjük.
casa >[kázá] – ház
cittá >[csittá] – város
albergo >[álbergo] – szálloda
giardino >[dzsárdino] – kert
signora >[szinnyorá] – asszony
signore >[szinnyore] – úr
famiglia >[fámiljá] – család
figlio >[filjo] – (valakinek a) fia
chiesa >[kijezá] – templom
macchina >[mákkiná] – autó
Megjegyzések a kiejtéshez:
„c”+ mássalhangzó >[k] „c”+ „i” >[csi] „ch”+ „i” >[ki]
„c” + „a”, „o”, „u” >[k] „c” + „e” >[cse] „ch” + „e” >[ke]
„g” + mássalhangzó >[g] „g” + „i” >[dzsi] „gh” + „i” >[gi]
„g” + „a”, „o”, „u” >[g] „g” + „e” >[dzse] „gh” + „e” >[ge]
„c” + „i” + „a” >[csá] „g” + „i” + a >[dzsá]